verseim1

Elfúj majd a halál szele


Elfúj majd a szél,

mikor ott állok én,

az élet kihült peremén.



Elfúj mit az ősz, a hulló leveleket,

mint a tél, a fagyos hópelyheket,

mint a halál, a sajgó lelkeket.



Kihült a szívemben minden élet,

egyedül vagyok e szörnyű gondolattal,

minden napomra, sorsom bélyege tévődik.



Várom, hogy eljő a nyár bár még ősz van,

nyárra tervezem, életem végét,

de mielöt végre vége, sorsomat be kell érnem.



Ha a célom megcsinálom,

végetér e halálos emo-s álom,

életem, halálom, a másodikat választom.





ki azt mondaná ugrani biztos nemfogok,

nincs igaza mert elszánt vagyok,

nemjó így az életem, vámpírokoról hiába dumálok,

öröknek tűnő reményem véglegesen cserbenhagyott.