verseim1

Emberek És Vámpírok Világa

Mikor még nem voltunk azok

Volt egyszer egy lány. Úgy hívták hogy Leila. Most az ő kalandos történetét fogom elmesélni.

Azt mondom el legelőször, hogy mióta rálelt vagyis ráleltem egy vámpíros internetes játékra és mióta Elina megmutatta a vámpíros könyvét azóta vámpír akartam lenni és aztán jött Linda és még egy lapáttal rátett a vámpír fan -ság -ra azzal hogy megmutatta a vámpíros filmjeit és azóta

én és Eli még buzgóbban keresünk vámpírokat az interneten. Sajnos volt szerencsénk találkozni néhány átverős kedvében lévő emberrel, nekem volt a legnagyobb pofára esésem. Hogy, hogy nem egyszer csak találkoztam a neten egy emberrel aki igencsak szerette megviccelni az embereket neten

de ezt akkor még nem sejtettem és tényleg hittem hogy értem jön. -Heló te tényleg vámpír vagy? -Igen miért mit gondoltál azt hogy nem is léteznek de igen is léteznek ha akarod be is bizonyíthatom neked. Így kezdődött a beszélgetés egy Patrik nevű emberrel. Akit később amikor már tudtam hogy csak egy hónapon át hitegetett igazán szívből meg gyűlöltem. Na de fojtatódjék a beszélgetés. Miután válaszoltam neki mindig néhány napig szünet volt ez az egész szeptember, november környékén történt talán tavaly.

Amikor ezt elolvastam, hogy: ha akarod be is bizonyíthatom akkor olyan izgatott lettem hogy már szinte remegett a kezem és még szerencse hogy tudok SMS -t küldeni Elinek De sajnos csak másnap reggel válaszolt mivel hogy ez az egész este történt meg írtam neki amit olvastam a válaszából ítélve ő is izgatott lett de nem annyira mint én amikor találkoztunk a suliban akkor elmeséltem Lindának is erre ő már mondta Eli és egy picit megsértődött amiért ő tudta meg leg később hármunk közül de aztán megbékült és elkezdtünk beszélgetni hűha mit fogunk csinálni ha tényleg vámpír. Figyeljetek először engem fog vámpírrá tenni mert én majd megmondom a címem -Leila ez hülyeség és ha emberrabló vagy valami ilyesmi akkor mivan -de akkor is meg fogom mondani, és mivan Linda ha ez életünk egyetlen lehetősége. És te Eli, mit gondolsz? -Én is megmondanám a címem. Akkor már mindhármunknak volt internetje ezért megmondtam elinek és Lindának, hogy, hogy beszélhetnek Patrikkal mert akkor már tudtam a nevét. De a jelek szerint nem beszéltek vele. Ilyeneket írt még Patrik: ahhoz, hogy vámpír legyél

ki kell állni egy vámpírpróbát. Meg, hogy nem égnek el a napon csak fájni fog a fejük és összezavarodnak a vámpír érzékeik. És, hogy nem tudnak repülni csak nagyot ugrani és a vámpírpróba még a vámpírokra nézve is veszélyes. Meg, hogy neki mit kellett kiállni. Volt hogy azt ígérte hogy eljön értem akkor mindent megbeszéltünk én meg csak írogattam az SMS -eket

de amikor találkoztunk vagyis hétköznaponként akkor mindig megbeszéltük jó akkor amikor engemet vámpírrá tesz én és Patrik elugrunk először a Elihez aztán lehozzuk mivel akkor már tömbházban lakott aztán valamelyikünk vámpírrá teszi aztán megyünk hárman Lindához és felugrunk az erkélyre aztán bekopogunk olyan ritmusban amit megbeszéltünk aztán Linda kinyitja az erkély ajtót és maximum ketten bemegyünk és kihozzuk aztán valamelyikünk vámpírrá teszi és elmegyünk a vámpírbázisra. Azt terveztük hogyha nagyon vészes a próba akkor elfutunk és vámpírtörvényen kívüli vámpírok leszünk de semmi ilyesmi nem történt meg. Amikor azt mondta, hogy értem jön virrasztottam félig felhúztam a redőnyt bepakoltam, búcsúlevelet írtam stb. de csak vártam és vártam aztán elaludtam és reggel le...aszást kaptam a redőny miatt aztán észrevették hogy be van pakolva és az aztán nagyon kínos volt, de az még mindig semmi

a búcsúlevél rejtegetéséhez képest mert az öcsém bele akart nyúlni a tolltartómba és én oda rejtettem és úgy kellett kitépnem az öcsém kezéből de ettől csak még jobban meg akarta nézni aztán szerencsémre rá tudtam ülni aztán végül is kipakoltam és széttéptem a búcsúlevelet mert a Patrik eljövetele egyre lehetetlenebbnek tűnt aztán még néhány virrasztásos éjjel után,

az első beszélgetéshez képest kb. egy-másfél hónap után kiderült hogy csak szeret neten viccelődni és még azt is megírta hogy ne sértődjek meg. Nagyon „vicces” gondoltam és az utolsó neki szánt levelemben úgy le üvöltöttem a fejét, hogy remélem le szállt a nyakáról és szét káromkodtam a levelemet de meg érdemli. Az után sok sok meggyengült hittel eltöltött nap után megnéztem a kárhozottak királynője című filmet és ez egy kicsit reménytelibbé tette azt a lehetőséget hogy valaha is vámpírok leszünk aztán Elinek volt néhány igazán reményes dolga de az sem vált be és most nyári szünet hát ki tudja mi lesz elival lehet hogy már is vámpír de szerintem nem azt is meg beszéltük hogyha valamelyikünk vámpír lesz akkor küld a többieknek SMS -ben egy v betűt de eddig még nem kapott senki. Aztán én el mentem egy nyári táborba és talán majd ha szeptember lesz akkor Eli megint jön valami vámpíros hírrel de erre még nagyon sokat kell várnom de aztán...

Íme itt vagyok szeptember van kezdődik a suli és nyári történetekkel kezdődik a mesélés aztán délután felé amikor már csak mi hárman vagyunk az osztályban rákérdezek Eli találtál valami vámpírosat a nyáron -sajnos csak csalódást találtam de van valaki akiben még nem volt szerencsém csalódni, azt mondta hogy majd ha felkészültem akkor el mond mindent amit tudnom kell. És Zolival mivan (Zoli Eli pasija) még járunk. hű akkor ez a leghosszabb kapcsolatod eddig. És hogy alakul a kapcsolat? Hát nyáron mivel mindketten csak unatkoztunk egyedül kivéve ha chat -en tartottuk a kapcsolatot, ezért sokat sétáltunk így jobban megismertem és képzeljétek el mondtam neki a vámpíros tervünket és azt mondta hogy ő is az akar lenni és hogy próbál neten vámpírokat keresni és ha azok leszünk mindannyian akkor velem lehet örökké juj ez olyan romantikus. Igen és segítséget is kapunk -és így már nem csak hárman vagyunk így a vámpírsággal, és köszi Linda hogy nyáron megmutattad az interjú a vámpírral-t. -Szívesen.

Aztán akkor Eli nem győzte hozni a híreket, hogy Zoli és ő mire jutottak. Minden éjjel nagyon izgultunk, hogy Eli milyen hírt hoz holnap és egyszer ezt a hírt hozta: jó hírem van. akivel mindketten beszéltünk chat -en bár még nem tudjuk a nevét, de azt mondta hogy mindenképpen találkoznunk kell meg, hogy ha tényleg akarjuk akkor mindenképpen azzá tesz bennünket meg azt is mondta hogy, de ez elég sok idő. Én meg gondolom senkit nem engednének el a szülei éjjel egyedül. Hát engem sem. Ezért sajnos meg kellene várnunk amíg nyár lesz. De mi addig nem -nem tudnék én sem addig várni ezért elmondtam neki hogy amikor majd táborba megyünk akkor előtte szólok neki és majd ott találkozunk éjjel remélhetőleg hárman vagy maximum négyen a Lilivel leszünk egy szobában és akkor majd küld nekünk SMS -t és valaki akinek a telefonján van pénz válaszol neki hármunk közül. Gondolom, hogy a bejárathoz képest melyik oldalon vagyunk és hogy hányadik ablak. Igen ezt majd este előtt meg kell nézni és majd valaki hozzon elemlámpát mert nekem nincs lehetőleg erős fényűt, hogy ki tudjunk világítani az ablakon miután kinyitottuk. Remélem nem csak bukóra lehet nyitni mint fönt. Ja igen és azt is mondta, hogy lehetőleg ne emeleten legyünk. Eli jó hírem van lehet, hogy el tudom csenni az öcsémtől a reflektor erősségű elemlámpák egyikét. Az jó. Csak remélem, hogy a szomszéd szobában nem veszik észre majd a vécé mellett leszünk és arra felé világítunk. És gondolom becsukjuk és/vagy eltorlaszoljuk az ajtót. Például egy éjjeli szekrénnyel.

Igen az szerintem jó lesz. És utána? Hát mit gondolsz naná, hogy utána be jön a vámpír.

És utána beszélgethetünk vele olyan dolgokról is amit neten keresztül nem mondhat el mert gondolom a vámpírok nem akarják hogy egy másik vámpír elárulja a titkukat ezért gondolom vannak akik lehallgatják más vámpírok neten keresztüli beszélgetéseit. Nem? Erre mindhárman rávágtuk hogy: alig várom a tábort. De Eli mi lesz utána? mindhármumkat vámpírrá tesz?

- Azt még nem tudom de elég késő van úgyhogy kéne már hazamenni. Nem? Igen például Linda te nem késed le a buszodat? De lehet hogy a középsőt már lekéstem de a későbbivel még mehetek.

mindjárt megnézem hány óra van. hát már csak a késővel mehetek mivel a busz indulásáig már csak 5 perc van. -Bocsi hogy elbeszélgettük az időt. -Nem baj sőt inkább jó hogy ezt megbeszéltük de majd folytatjuk holnap. szia Linda szia Leila nekem mennem kell haza de majd lehet hozok új híreket. szia. hát asszem csak mi maradtunk. -De lehet hogy nekem is mennem kell ha 3óra már elmúlt akkor mennem kell. -még nincs annyi idő.

még egy picit beszélgettünk aztán elindultunk. Linda a buszmegállóba én meg haza. aztán otthon átöltöztem csináltam ezt-azt de amikor odaülhettem a géphez akkor az volt a leg első dolgom ott hogy regisztráljak a chat -re ez sikerült is. Ezt azért kellett csinálnom hogy ha holnap megkérdezem elitól hogy, hogy beszélhetek vele, hol találhatom meg a chat -en akkor tudjak vele beszélni én is. aztán egész este az járt az eszembe hogy miket fogok kérdezni elitól. pl. hogy

mi a felhasználóneve a chat -en vagy hog hogy hívják és az miatt is izgultam mert ez eddig a leg valószínűbb hogy tényleg vámpír és eddig szerencsére még egyáltalán nem volt szó vámpípróbáról. Másnap már szinte futottam hogy minél többet beszélgethetünk még órák előt és mikor beértem rögtön azzal kezdtem hogy -mivan eli mivan a vámpírral és például hogy hívják? -Na előbb nyugi aztán mondom. Na a neve mindjárt mondom: a neve miho káze és beszéltem a zolival is és ő is hozott hírt például azt hogy miho bele eggyezett hogy táborba megyünk és úgy vámpírrátesz. De azt mondta hogy készüljünk fel mert a vámpírság nem annyira olyan amiennek a filmek mutatják. Az igaz hogy lassan leszek vámpír... -inkább lesszünk

-na igen és valamennyire fályni fog de olyan mint lassú fálydalom sok ideig de először csak picit aztán egyre jobban és a fájdalom ha már nem lehet nagyon másra figyelni mert eléggé fály azt jelenti hogy akkor már nem lehet nagyon napra menni.

Én azt mondom nemérdekel mekkora fájdalmat kell kiálni csak az a fő hogy valamikor együtt legyünk. -igen és még azt is mondta hogy nem megmagyarázható ez a fálydalom nem lehet azt mondani h. itt fály ott fály mert mindenhol és sehol sem fály

és senem hasogat senem lüktet semmi ilyesmi hanem valami földöntúli. És azt is mondta hogy aki már érzi meg azt hogy a nyaka is fály ez az egyetlen természetesnek mondható fálydalom na akkor már égeti a szemét valamennyire vagyis olyan érzés ha napba vagy napfényes helyre néz.

Na de mennyünk ebédelni. -Mert most van ebédszünet?

-igen és ha elég nagy a hangzavar hogy senki nem hall minket akkor még mondok valamit. -Na mennyünk

na azt akartam mondani hogy amint egyre vámpírosabb lesz valaki azt mondta mihó hogy egyre durvább és véresebb gondolatai lesznek annak aki az lesz. -hát nekem már van amúgy is elég véres gondolatom. -de aszongya ezek nem csupán gondolatok hanem látomások vagy mi és a gyenge idegzetüeknek nem ajálják h. vámpírok legyenek pl. linda aki már attól is megied ha elmondok egy viccet hogy akkor legyen áramszünet mikor a szivedet műtik aztmondta hogy nagyon valóságosak és extra durvák ezek a víziók. -nem ilyedtem meg hümm csak szemétségnek tartom. -De drágaságom ez csak egy hülye vicc. -ez nem olyan mint az anyukám. -mér az anyukád milyen. -egyszer amikor már az apám felesége volt azt mondta hogy milenne ha ez az öntapadós törölközőtartó leesne és le is esett és ezt másnap megismételte. -Komolyan? -ja apám viccből azt mondja h anyum egy boszorkány:). -öregem ez fura de jó.

Közben sétáltunk az osztályba.

A franc most töri jön. Hát igen.

A nap végére haza is értem már ment le a nap és következőnap megemlítettük hogy talán valamikor lehetne egy tábor.

És meg is lett októberben kezdődik a tábor készülünk minden szükségeset bepakoltunk búcsúlevelet írogattunk de egyben voltunk szomorúak és extra vidulósak na de a többit majd a kövi fejezetben.

A táborban

na végre ott állt az egész csapat a két osztály merthogy együtt táboroztunk a negyedikesekkel de ez csak jó volt szerintem nagyon jók voltak az eddigi táborok is velük együtt.

Nade most a vámpífan trióról.

Na végre minden úgy van ahogy terveztük mindjárt megérkezik a busz és nem is váratott magára pár perc múlva már látni lehetett a messzeségből. Hé Eli végre megvagy igen én is éppen ezt akartam mondani. De lehet leila hogy ha azok leszünk, közbe elmentünk egy csöndesebb sarokba, akkor lehet hogy el kell mennünk lindáért mert még nincs itt. Halál komoly?

Sajnos. -Na mindegy ha muszáj akkor maradjon otthon de azutolsó emberi... psszt halkabban. Na de az utolsó emberi perceimet veletek együtt akarom tölteni és linda nélkül nem jó.

Már a fele csapat felszállt amikor... Linda hála az istennek hogy ideérkeztél. Linda lihegve ült le. Linda Linda nincs idő üldögélni itt a busz szálljunk fel. Ekkor andi az osztályfőnök megkérdezte hogy ez milyen busz és az egész csoportot le”zavarta” a mi buszunk öt perc múlva jön. Mindenki eszeveszett gyorsasággal szállt le mert nem akartak bajon vagy akárhol kikötni.

Na linda most már leülhetünk. Linda még mindig kicsit zihálva lerogyott a padra. Linda miután véget ért a fulladásveszéjj mond el mitörtént. -Ha ha nagyon vicces de elmondom. Elaludtam lekéstem a bokodi buszt aztán mivel tudtam hogy ez egy fontos nap, rohantam haza és kikunyiztam hogy apám elvigyen ide csak egy kicsit előbb parkolt. Végül is párszor eltudom viselni ha apámmal vagyok egy kocsiban. De itt a busz

Na végre ez már az a busz ugye ez a milyénk megkérdezem.

Igen mondta, és mindenki fölszált a buszon szerencsére el tudtunk érni egy négyes egymással szembeni ülést és leültünk én ültem linda mellé és velem szembe pedig Eli és eli mellett a csomagok nagy része, a nehezek pedig a padlón. Én két válltáskát és egy hátizsákot hoztam, linda természetesen egy bazinehéz táskát meg két szatyrot, Eli egy táskát egy pici váltáskát és egy szatyrot hozott.

Az utazás elég hosszú volt de a beszélgetéssel gyorsan eltelt az idő.

Gyere velem az ismeretlen halálba

Kinézek ablakomon

minden este bánatosan

nézek a sötét semmibe

a vámpírok idejébe.

nemlehet így élnem

segits nekem, adj ihletet

hogy írjam meg a verseket

a blogomban és sok más helyen

a netre felteszem és megírom

befejezem a könyvet.

ismerjen meg a netes világ

engemet s halálos érzéseimet

vágyamat hogy mi hárman

a barátnőimmel vámpírok legyünk.

ó ez egy halálos vers, vagy dalszöveg

nekem oly mindegy, csak haljak végre meg

az életem roncsolja a kín éscsalódás

érjen végre véget, e kínzó álom

sok csalódás mi engem ért

szétszabdalnak. miért sujt engem a sors.

nemtudhatom még mi vár

az életben, s a halál után

de biztos job az édes fekete angyal

mint az élet fájdalmas kínja.

segíts nekem, ölelj át és ne engedj el

meghalni és élni sem akarok

de mégis a halált választom

gyere velem az ismeretlen világba

nemtudok nélkülled se élni se halni

d még van két társam kikre várok

ha négyen volnánk végetérne végre

a szaggató kínzó de unalmas börtön.

de egyedül nemakarok

legalább te légy velem

szeretlek ó bárki is légy ki nemhagy el

még halálom idelyén sem.

Szeretlek=ha barátnőm akkor baráti, ha pasi akkor szerelem.

Halott Az Életem, Halálom Angyala Jöjj Értrem


Érzem, hogy nincs helyem e világon,
nincs, mert csak vámpírként lehetnék telljes
bár hitem várát cslódások bombázták,
a világ elől mégis, hitem romjai közé menekülök.

A legnagyobb csalódás döntötte le a váram,
s vele együtt szakadt szét a szívem is
hitem csupán szikra, a régí tűzhöz képest,
néha fellángol, néha csak szívemben pislákoló parázs.

Félek is és nem is, milyen lehet a halál utáni lét,
de tudom egy ugrás a határ, élet és halál közt
egy ugrással levethetem magamról testem börtönét
csak azok tartanak itt kikért lelkem darabját kéne itthagynom.

de ez sem tart túl sokáig, ahogy életem nehezedik
úgy lépkedek egyre a perem széléig
az ugrás tudom, fájni fog, mind lelkileg, mind másogy,
de más életben ilyen barátokat biztos nem találok.

élet vagy halál, barátaim és az új ismeretlen
sok sok elszenvedett életév után, talán hamar
új és teljesen ismeretlen halál jön,
de a sorsom a célom már megvan.

a könyv a versek, föltenni a netre h. megismerje a világ
de érszéseimnek és életemnek hamarosan vége
se a verseket se a könyveket meg nem írtam
de megfogadtam h. megírom s fölteszem a netre
csak utána mászok végleg a peremre.

Halálom idelyét várom

Kihült az élet s csak esuhan mellettem,
mikor barátaimmal vagyok csak akkor,
akkor veszem észre hogy élek s ez,
nem csak egy néha vidám
néha Nyomasztó, halálos álom.

Néha mikor egyedül gyaloglok haza,
vagy éppen este van és nemtudok aludni,
úgyérzem, hogy életen csak szenvedés ék kín
vámpírként jó volna de reményemet hamuba tiporták
barátaimmal boldogabb vagyok de nemtarthatnk itt örökké.

Hisz így a boldogság is csak szenvedés és kínlódás
mert nyomasztó esti hangulatom úgyis eljő
ha elfoglalom magam valamivel, akkor talán
elviselhetőbb életem, de mégis szenvedek minden percben,
mert reményem pislogó lángja égeti a szívem.

De amint sorsomat beváltom eljő értem a halálom
talán a halál együtt ér barátnőimel de nem várom el
hogy együtt ugorjanak velem a lelkek világába
de talán ha megtudják, átlépik a világ kapuját
talán akkor örökké együtt lehetnénk

de senki nemtudja mivár odaát
talán a menny, talán pokoli lét,
talán ittmaradnánk szellemként
és kísértenénk egy ideig, még valameddig
amíg mindhárman elnem búcsúznánk
szüleinktől vagy kísértenénk akiket nemszerettünk.

De ha egyedül ér a halál mikor a zuhanás végetér
talán egy ideig felderítenék egy új világot
de egy idő után barátaimat is utoléri a titokzatos halál
tán 1 vagy 20 akár 100 év mulva de valamikorbiztos
és majd ha egymásrataláltunk, kitudja mennyi ideig
ottleszünk a halálontúli ismeretlen létben

felfedezni szórakozni bármi jót vagy rosszat is csinálni
együtt biztos jobb mint egyedül vagy másokkal,
de ha ők nincsenek velem magányosan ülök csendben
egy más lét vagy új élet, az a lényeg hogy velük legyek
de ha problémáim toronyként elém állnak, nemszámít semmi
kivel vagyok hol vagyok, egy idő után biztos a halált választom.

Zuhannék a halálba

zuhannék a halálba de nemtehetem,
a hétköznapok szürke börtönéből kiszabadulva.

úgydöntöttem hogy megteszem,
itthagyom e reménytelen és kínzó életem.

céltalanul bolyongok az életben,
eddig barátaim tartottak itt de lehetetlen,.

lehetetlen hogy még sokáig bírom,
mert vámpírként jólenne, de így életem élhetetlen.

a pillanatra várok, hol egyedül lehetek,
s egy nagyon magas hejre fölmehetek.

szaggat a kín, ez elviselhetetlen,
egy világ dőlt össze körülöttem

csak két igaz barátom van a világon,
de még mindíg nem fogták fel igazán, mite készülök,
és talán még én sem.

nehéz a tudat hogy majd valamikor
meg kell írnom egy köteg búcsúlevelt

itthagyom egy széken mielőtt elmegyek,
útolsó kívánságom, továbbítsátok az apámnak,
ritának, melindának, és nemmondommeg kinek szóló leveleket.

tép a fájdalom, a vámpírok cserbenhagytak,
haggyák hogy haljak, s hogy hitemmel együtt a porba hulljak.

a kín alagútjának végén,
a halál sötét, suttogó fényét látom.

de az egyetlen célom a halál előtt,
akadájként áll elém s elzárja a végzet útját.

mielőtt elmegyek megírom a verseimet,
s befejezem a könyvemet, aztán végre vége.

Elfúj majd a halál szele


Elfúj majd a szél,

mikor ott állok én,

az élet kihült peremén.



Elfúj mit az ősz, a hulló leveleket,

mint a tél, a fagyos hópelyheket,

mint a halál, a sajgó lelkeket.



Kihült a szívemben minden élet,

egyedül vagyok e szörnyű gondolattal,

minden napomra, sorsom bélyege tévődik.



Várom, hogy eljő a nyár bár még ősz van,

nyárra tervezem, életem végét,

de mielöt végre vége, sorsomat be kell érnem.



Ha a célom megcsinálom,

végetér e halálos emo-s álom,

életem, halálom, a másodikat választom.





ki azt mondaná ugrani biztos nemfogok,

nincs igaza mert elszánt vagyok,

nemjó így az életem, vámpírokoról hiába dumálok,

öröknek tűnő reményem véglegesen cserbenhagyott.